ÖSKÜ - a Magyar Lelkület

ÖSKÜ - a Magyar Lelkület

- Nem ártok Neked, magamért felelősséget vállalok.

- Nem függők Tőled, Veled egyenrangú vagyok.

- Nem hazudok Neked, Véled tisztán szólok.

- Nem alkuszom meg Veled, küldetésemben vagyok.

- Életemben Földanyánkkal, Égatyánkkal s Veled egy vagyok.

Jóslat devizahitel ügyben

Jóslat devizahitel ügyben

Írta Dochnal Róbert (2014. 01. 19.-én)

A "devizahitelek" témájában lefolytatott egyoldalú kizsákmányolásban hatósági asszisztencia kíséretében az emberek megzuhantak, a magas életkedvtől és a "valamit megvalósítani ami az életemet segíti"-től, az "valami nem stimmel"-en keresztül, haladva lefelé a "küzdenék ellene, de egyedül nem jutok semmire", eljutva végezetül a mély apátiában, ahol "semmit sem tehetek" pokol mélységébe.

Vannak, akik képtelenek voltak ebből az állapotból felállni, Őket most is siratja családjuk.

Vannak, kik az élet irányába fordultak és a gödör mélyéből, még ha nem is látták a remény fényét, legalább eldöntötték, hogy létezik ilyesmi, kell hogy legyen megoldás, hiszen az élet él és élni akar. Na ezek az emberek elkezdtek kimászni a pokol legmélyebb bugyrából, a teljes hatás és kilátástalanság állapotából.

Az út felfelé átmegy egy pár állomáson, ki-ki a maga vérmérséklete szerint időzni fog egyik vagy másikban, rövidebb vagy hosszabb ideig, kisebb vagy nagyobb hatásokat keltve, de átmegy az alábbi állapotokon, állapotok melyek előre megjósolják a társadalmunkban majd lezajló eseményeket.

Felfelé haladva az első állomást a bánat jellemzi, ahol az ember megsiratja a veszteségeit és az eltékozolt életét, amit egy gátlástalan parazita oltárán áldozott fel. Társadalmi szinten egy teljes bénultságot tapasztalhatunk, itt nincs semmi akció, az emberek semerre nem mozdulnak, nem tesznek semmit. Ha elvesznek tőlük valamit, elég Őket odébb tolni, mert nem reagálnak semmire. A sírás az egyedüli akciójuk.

Majd feljebb megy, megérkezik a félelem birodalmába, mely tele van tűzdelve oly mértékű (többnyire képzelt) fenyegetésekkel, melyek bénultságot, rettegést, kétségbeesést és szorongást váltanak ki az emberből. Ebben a tartományban az ember csakis a menekülésen gondolkozik, igen nehéz segítség nélkül tovább felfelé menni. Sok segítség, reménykeltés és konkrét szellemi támogatással, vagy pusztán ránézve arra, hogy a vélt fenyegetések nem is valósak- ez józan észt, megfigyelést, bátorságot és élni-akarást kíván-, az ember feljebb lép egyet. Társadalmi szinten ez tömeges elmenekülést jelent, legyen az kivándorlás az országból, vagy "bemenekülés" a tv elé, a monitor mögé, a család mögé. Lasszóval sem tudsz befogni egy embert, mert amint leveszed róla a szemed, eltűnik, eliszkol.

Felfelé haladva megtaláljuk a legrombolóbb állapotot, melyt a düh jellemez. Itt az ember oly mértékű gyűlöletet és fájdalmat fog érezni, hogy mérlegelés nélkül bármit meg fog állítani, legyen az jó vagy rossz- semmi sem számít, ha valami csak áll azt sem fogja szívlelni és ezt is meg fogja akadályozni. Ez a "Mit ácsorog? Haladjon tovább!. Hová megy? Azonnal álljon meg!". Társadalmi szinten ésszerűtlen zavargásokat, céltalan dühkirohanásokat fogunk tapasztalni, robbantgatásokban, szórványos pusztító akciókban kifejezve. Itt jók és gonoszak egyaránt áldozatok lehetnek, pusztítás mérlegelés nélkül

Elérkezve az utolsó a pusztítással foglalkozó állomásra, megleljük a nyílt ellenségeskedést. Ez nyílt háború, ahol az ember a saját igazáért harcol, figyelmen kívül hagyva bármi más véleményt, igazságot, realitást. Tekintet nélkül van bárkire és bármire, ami nem azonosul a saját elképzeléseivel. Az igazságot mindig a saját elképzeléseihez ferdíti a cselekedetei igazolásához. Társadalmi szinten megkapjuk a forradalmakat, a vérrel áztatott utcákat, ahol az ember vagy úszik az árral, vagy holtában viszi az ár.

Ezeknél feljebb fognak csak megjelenni az ésszerűség azon szikrái, melyek konkrét és tartós megoldást eredményeznek, ahol kommunikációval meg lehet oldani a dolgokat civilizált módon.

Röviden összefoglalva: lesznek zavargások, lesznek áldozatok, végezetűl születni fog elfogadható megoldás is. Mindennek csak idő és értelem kérdése. A mostani rendszer a haláltusáját vívja. Ez tény. Sajnos még nem jöttek erre rá. Én már most sajnálom a pénzügyi rendszer működtetőit és a kiszolgálóikat, mert a napjaik meg vannak számlálva, az óra ketyeg, és csak és kizárólag rajtuk múlik, hogy hogyan ér véget számukra ez a játszma, mert a társadalom megállíthatatlanul megy felfelé.

Az egyénnek az a dolga, hogy megerősödjön mint tudásban, mint anyagilag, továbbá megerősödjön mint csoport, azaz tömörüljön csoportokba vagy támogasson jóra való csoportokat, melyek a többség érdekében munkálkodnak.

A bankároknak az a dolguk, hogy belássák ennek a kizsákmányoló játszmának vége. Térjenek a tisztesség és őszinteség útjára, majd nyújtsanak kárpótlást az okozott károkért. Bocsánatot nem kell kérni, elég ha jóváteszik az okozott károkat messze menően azon mértéken túl mint, ami elvárható lenne tőlük. Így talán megússzák a retorziókat és esélyük nyílna egy tisztességes élethez....

A politikusoknak az lenne a dolguk, hogy a Nemzet és a Haza oltárán kezdjenek el fáradhatatlanul munkálkodni, de sebtében.

A hatóságoknak -a törvényszolgáknak- pedig az a dolguk, hogy alázattal kezdjék el szolgálni az egyéneket, a Nemzetünk és a Hazánk érdekében, Hogy egy boldogabb és civilizáltabb életet élhessünk.

Na, ki szív a végén?

Na, ki szív a végén?

írta: Dochnal Róbert (2013. 10. 06.-án)

Egy csereügyletben két terminál között, mondjuk 5 kg krumpli kontra 1000 forint gazdát cserél. Ebben a krumpli képvisel értéket- a krumplivásárló szüksége a krumplira határozza meg az értéket. A pénz csak az univerzális csereeszköz, ami önmagában alig ér többet, mint az a darab papír és pár csepp tinta, amiből összerakták. A pénz értéke csakis a bizalmon alapszik, a krumplieladó bizalmán, hogy egy jövőbeli csereügyletben egy másik eladó (tyúkfarmos) el fogja majd fogadni eme csereeszközt, amikor valami értékeset akar majd szerezni, mondjuk tojást.

A pénz a bizalmon alapuló elképzelés.

Egy pár igen rafinált, ámbár okos ember, rátelepedett erre a pénz nevű dologra, és hosszú évek fáradságos munkát nem sajnálva kisajátította a pénz kibocsájtás jogát. A törvény erejével megtámogatva, a saját "pincéjében" sok sok köbméter papírra egy pár vödör festékkel és egy nyomdagéppel, olyan "terméket" állít elő, ami minden termék felett áll, hiszen mindegyiket kiválthatja.

Szinte a világ minden kormánya lemondva a pénznyomtatás jogáról, támogatja ezeket, ez tiszta elmebetegség. 2% ellenében még az utolsó kereskedelmi banknak is megengedték, hogy pénzt teremtsenek. Ez olyan, mintha ha lenne Neked 200 ezer forintod, akkor jogodban állna előállítanod 10 millió forintot, amit odaadhatnál valakinek, akinek éppen erre van szüksége, hogy szerezzen magának valami értékeset, majd 30 éven keresztül eltartana Téged mondjuk havi 50 ezer forinttal, amiért Ő nap mint nap kemény munkával megteremt értékes termékek előállításával. Látható, hogy négy hónap alatt a pénzednél vagy, utána meg csak eltartanak, mint egy semmitevő parazitát.

És mindezt azért tehetnéd meg, mert az ország vezetői, az ország törvényhozói, az ország erő-szervezetei, az ország igazságot szolgáltatói mind mind Téged védenének. És ezeket a szerveket pedig a Nép tartja ott.

Ha ennek a logikai láncát végig vesszük, akkor az derül ki, hogy:

- MI a nép egyes egyénjei tartjuk fenn ezt a pénzügyi rendszert,

- Mi tartjuk fenn ezt a gazdasági rendszert,

- Mi tartjuk fenn a jelenlegi banki rendszert,

- Mi tartjuk fenn a Parlamentet,

- Mi tartjuk fenn a politikusokat,

- Mi tartjuk fenn a Rendőrséget,

- Mi tartjuk fenn a Bíróságokat,

- Mi tartjuk fenn az Ügyészséget,

Egy szóval, Mi a Nép tartjuk fenn a saját élősködőinket, elnyomóinkat és az ezeket kiszolgálóikat is. Jelenleg a farok csóválja a kutyát.

Nos, akkor, vajon a farok megvan-e a kutya nélkül?

Hát ezt a kérdést válaszolja meg mondjuk egy rottweiler...  

Munka vagy szórakozás?

Munka vagy szórakozás?

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 21.)

Amikor játszunk, akkor szórakozunk, amikor dolgozunk, akkor munkát végzünk. A munka is és a szórakozás is egy fajta tevékenység, legyen az fizikai vagy szellemi tevékenység, de akkor is egy cselekvés, amit az ember végrehajt…. Ez elmehet odáig, hogy egy és ugyan az a tevékenység az egyik embernek kemény munkát jelent, míg a másiknak puszta szórakozást.

Talán a mögöttük meghúzódó és a tevékenységhez hozzárendelt további gondolat határozza meg a két tevékenység közötti különbséget,- ez lenne a dolog komolysága. A köztudatban elterjedt gondolatok, hogy nem illik komolytalanul dolgozni illetve komolyan nem lehet szórakozni.

De mi a komolyság? Hát valami, ami fontos az komoly. És minél fontosabb, annál komolyabb a dolog.

De mit jelent az, hogy fontos? Hát az a valami, aminek figyelmet kell szentelnünk, az fontos. És minél több figyelmünket kell szentelnünk valaminek, annál fontosabb az a valami. Ebben a mondatban a hangsúly a kell szón van. A kell, azt jelenti, hogy van egy kötelező jellegű kényszer.

Szentelhetünk rengeteg figyelmet valaminek önszántunkból, mint például egy hobbi esetében, vagy pusztán tévénézés alkalmával, a tevékenységből mégsem lesz komolyság és főképpen nem lesz munka, annál inkább nevezhetnénk szórakozásnak.

Ami komoly, arra azért kell figyelmet szentelnünk, mert tartunk valamilyen nemkívánatos következménytől, ha esetleg elhanyagoljuk a figyelmünk fenntartását- kötelező jelleggel.

Amikor az ember még nomád életmódban ténykedett, a vadászat az inkább munkának számított, mert ha nem sikerült zsákmányt ejteni, akkor kilátásban volt a saját, a családja és a csoportjának az éhezése. Ma a vadászat puszta szórakozás. Van elejtett vad, nincs elejtett vad, nem számít, a végén így is úgy is egy vendéglőben vacsoráznak a cimbik.

Hogyan tudunk rávenni valakit, hogy dolgozzon? És nem kényszerrel, mint régen a rabszolgákat, hanem magától dolgozzon?

Hát, ehhez két dologra van szükség: hiányt kell teremtenünk valamiből, majd el kell hitetnűk az illetővel, hogy a puszta léte, a létfennmaradása ennek a hiányzó dolognak a megszerzésén múlik. és már meg is van az önkéntes munkára kész rabszolga.

Jelen társadalmunkban a hiányt a pénz testesíti meg. Ebből van kevesebb mint, amennyire szükség van. És szinte mindenkivel elhitették, hogy a pénz az a valami, mely nélkül nem lehetséges a létezés.

Ha jobban belegondolunk, heti legalább 40 órát olyan kényszerből végzett tevékenységgel töltünk egy olyan valamiért, ami vagy színes papírdarabkákból áll (készpénz esetében), vagy sima elektromos impulzusokból (nullák és egyesek egy számítógép memóriájában mikrókondenzátorokban tárolva egy bankszámla esetében). A pénzt sem megenni, sem meginni, sem magunkra ölteni nem tudjuk, mégis azt gondoljuk, hogy a pénz a létezésünk nélkülözhetetlen alappillérje.

Akik elhitették a többieket, hogy a pénz a lét alapja, volt annyi eszük, hogy kiépítsék az egyeduralmukat eme fogalom teremtése felett. Senkinek sem áll jogában pénzt kibocsátani, vagy számokat begépelni a bankszámlák számlaszámaira, csakis nekik. Hogy kik Ők, az fura, de szinte lényegtelen, mert ez egy egész rendszer. Ha a rendszerből kiiktatnád bármely elemet, bocsánat, egyént, volna kettő másik, aki nagyon szívesen átvenné a helyét.

E rendszert nagyon sokan működtetik, nem csak a feltalálói és családtagjai és rokonai és barátaik, nem csak az országok vezetőik és rokonaik és barátaik és miegymás, hanem talán a Te ismerőseid és nem kizárt, hogy családtagjaid, vagy Te magad. Én biztosan benne vagyok és használom ezt a rendszert, hiszen termékeimért pénzt kérek cserébe és mindennap pénzt használok a boltban, stb.

Szinte mindnyájan benne vagyunk ebben a pénzügyi rendszerben. Mégis van egy láthatatlan vonal, melynek nincsenek egyértelmű határai, az egyik oldalon vannak Ők, akik manipulálják a rendszert és vagyunk a másik oldalon Mi, akik elszenvedjük ezt a rendszert. és a kettő között van egy réteg, akik hátat-fordítva Nekünk igyekeznek az elnyomók kedvében járni, de legalábbis Őket szolgálják tudatosan, vagy tudtukon kívül.

Régebben, még a pénz előtt, a hiányt a termőföld alkotta, és el is terjedt, hogy a föld elengedhetetlen a létfennmaradáshoz. Az én Nagyapám még a „földdel kell rendelkezni” eszmével élte le az életét. Szinte mindent képesek voltak előállítani, amire csak szükségük volt, a többlet termelést pedig lecserélték olyan árucikkekre, amiket nem tudtak saját maguk előállítani. Megvoltak pénz nélkül. Roppant sokat dolgoztak a létükért, de megvolt mindenük, oly mértékig, hogy szüleim elmondása szerint, a kamrákban legalább fél évre való élelem volt, az ólak meg tele voltak jószágokkal, a pince borral, a padlás gabonával, a földek terményekkel, a gyümölcsös meg mindenfélékkel.

Nem véletlenül nevezték kontinensünket Európának, hiszen görögül azt jelenti, hogy „jó föld”, azaz jó termőföld, és ezek közül is a Kárpátmedence viszi a pálmát, hiszen errefelé a humusz átlag rétegvastagsága nagyobb 80 cm-nél.

Ha még előrébb megyünk egyet, megtaláljuk a nomád életet és az időszakos vándorlást a meleg tájak felé. Ez időtájt elegendő volt a létfenntartáshoz, amit a környezet nyújtott. Levadászták a betevőt, összeszedték a nővényeket és a gyümölcsöket.

Az egyik előadásban a netten hallottam, hogy valaki felmérte, hogy átlagban naponta mennyit kell dolgozzon egy ember a szükségleteinek kielégítésére különböző társadalmakban, a világ különböző pontjain. Állítólag a busmanok, kik sivatagos körülmények között élen, ahol alig terem meg valami, napi átlagban 1-1,5 órát kell tölteniük munkával. Mi itt Európa egyik legtermékenyebb területén lehúzzuk a napi 8-10 óra gályát, majd maszekolunk még 2-4 órát, majd otthon is lehúzunk egy műszakot, ami napi átlag 14-15 órát jelent, hogy megéljünk.

Mondhatni, hogy a modern átlagember többet dolgozik mint egy rabszolga a Romai Birodalomban, de közben nézhet tévét….. Nem csoda, hogy csípi az ember szemét, hogy van egy olyan társadalmi réteg, mely közel-állva a pénznyomda-gépekhez, nagyságrendekkel könnyebben jutnak a minden terméket helyettesítő csereeszközhöz, a pénzhez. Belegondoltál már valaha is, hogy mi a fenéből fizetnek ki milliós fizetéseket, minden agyament tévé műsorban szereplő celebeknek? Miből van a fizetése egy politikusnak, vagy egy bankárnak? Talán az a válasz, hogy a celeb a reklámokból befolyt bevételekből, a politikusok meg a befolyt adókból, de akkor miért van infláció? Az infláció azt jelenti, hogy több pénz van a forgalomban, mint amennyi értékes termék és szolgáltatás van a piacon.

Valaki kisajátította azt a jogot, hogy vesz egy köbméter papírt és egy pár kiló nyomdafestéket, és nekiáll papírfecniket nyomtatni, melyre számokat nyomtat, és azt mondja, hogy ez a pénz- az a valami, ami mindenkinek elengedhetetlen a túléléséhez és természetesen kemény munkával lehet csak megszerezni. Egy frászt! Ő és sleppje annyit nyomtat belőle, amennyit nem szégyell.

Mi a megoldás?

Sajnos nem tudom, csak tippjeim vannak:

• le kell válni valahogy a rendszerről, az önfenntartás irányába kell fordulni, megtermelni a saját termékeinket, támogatni a hazai termelést, saját közműveket kiépíteni (kutat, pottyantós wc-t vagy szikkasztót, napkollektorokat, napelemeket, szélerőműveket, vízi-erőműveket stb.,
• bojkottálni azokat, akik a mostani pénzügyi rendszer üzemeltetői, mert tagjai úgy rendelkeznek pénzzel, hogy nem állítottak elő semmi értékes terméket,
• meg kell szerveznünk a saját életünket, önfenntartó közösségeket kell létrehozni,
• fel kell építeni egy önrendelkezéses rendszert (utcai, települési, megyei, országos szinteken), amit képesek vagyunk kontrollálni vagy befolyásolni, visszahívható polgármesterekkel, országos képviselőkkel, leváltható vezérekkel, pártmentes politikát,
• visszavenni a pénzkibocsájtás jogát állami kézbe,
• kivívni egy szinte anarchia szintű szabadságot mindenki számára,
• egyszerű egyértelmű és betartható törvényeket alkotni, melyek garantálják a szabadságot,
• lecsökkenteni az adók mértékét egy általánosan elfogadható, tisztességes és kifizethető szintre,
• és nem utolsó sorban elvetni az életünkből azt a munkát, melyben nem rejlik semmi nemű örömünk.

Van egy másik út is, melyen éppen járunk most is: virágozzunk és prosperáljunk – azaz növekedjünk és gyarapodjunk. Helyezzük a figyelmünket a termelésre és a bevételekre, és költsünk kevesebbet mint a bevételeink, sose vegyünk fel hiteleket mégis legyen egyre több pénzünk saját erőnkből, építsünk ki egyre több termelőegységet, mely hasznot termel a számunkra és szeretteinknek, tanuljuk meg a pénznek és a gazdaságnak a törvényszerűségeit, hogy egyre jobban tudjunk boldogulni, majd fokozatosan építsük ki a saját rendszerünket, lépésről lépésre leválasztva magunkról az élősködőket.

És sose felejtsük el, hogy létezik a teremtés öröme- ez egy olyan érzés, amit akkor érzünk, amikor valami értékeset állítunk elő, és ilyenkor a munka nem kényszer, jobban hasonlít a szórakozáshoz és van benne értelem is a teremtett érték által!

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

Fordítsunk figyelmet a megoldásra

Fordítsunk figyelmet a megoldásra

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 20.)

Az előző "Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?" sorok között vannak olyan sorok, melyek talán nem érthetők, mert nem tértem ki a mögöttük meghúzódó okokra. Több ilyen célkitűzésnek/javaslatnak is van egy közös alapgondolata, melynek fontosságát most hangsúlyozni szeretném:

IRÁNYELV: AZT KAPOD, AMIRE A FIGYELMEDET HELYEZED!!!

Ha a sárga csekkeken tartod a figyelmedet, akkor sárga csekkeket kapsz.
Ha a nyomorúságon tartod a figyelmedet, akkor nyomorúságot kapsz.
Ha sétálva az utcán csak a rendetlenségen, a szeméten és a kutyagumikon tartod a figyelmedet, akkor csakis ezekbe fogsz léptén-nyomon belebotlani.

Az előbbiek negatív példák, de ez az irányelv érvényes a pozitív dolgokra is egyaránt.

Ha a termelésen és bevételeken tartod a figyelmedet, akkor termelést és bevételt fogsz kapni.
Ha a szeretetten tartod a figyelmedet, akkor szeretetet fogsz kapni.

Az előbbiek nem azt jelentik, hogy ne vegyük észre a rosszat, a nem optimális dolgokat. Nem, nem erről van szó. Képesnek kell lenni mindent érzékelni, a jót is és a rosszat is, egyaránt. DE, most jön a NAGY DE, ne rögzítsd a figyelmedet a rossz dolgokon. Ha nem vagy képes - az érzékelés után - levenned a figyelmedet a rossz dolgokról, akkor azon túl, hogy megkapod a rosszat, eléred azt is, hogy nem leszel képes érzékelni mást.

Van két szakszó, amit a köztudatban használunk/használnak, de nem igazán tudják, hogy mit is jelentenek valójában: neurotikus és pszichotikus. Azt a személyt, akinek a figyelme egy a jelenében lévő problémára van rögzülve, azt neurotikusnak nevezik. Akinek a figyelme egy múltbeli eseményre rögzült, azt pszichotikusnak nevezzük. mindkettő abban a helyzetben van, hogy szinte képtelen mást érzékelni, melynek az a másik következménye, hogy képtelen a jövőt teremteni. Az ilyen ember elmondja a problémát újra és újra, de megoldással sosem áll elő, hiszen a figyelmét leköti a probléma.

Mindig, mindenre van megoldás!

Mindig mindennel lehet kezdeni valamit!

Azokat, akiknek kórosan rögzült a figyelmük valamin, az a legjobb megoldás, ha eltereljük a figyelmét. Ezt úgy tesszük meg, hogy teret adunk nekik. Magyarul ki kell küldeni őket a szabadba, mondjuk egy parkba, sétáljanak egyet, nézzen körül egy két órát. Ennél még egyszerűbb, hogy megkérjük arra, hogy helyezze a figyelmét valami másra.

No, visszatérve a filózásból a "tenni valamit" mezejére, a figyelmed a célon kell tartani.

Aki felveti a problémát, az tanúsítja, hogy érzékel valamit, ami rendkívülien fontos. Ezért nagyon hálásak vagyunk, megköszönjük, nagyszerű és csodálatos, és most jöhet a következő lépés: a MEGOLDÁS. Ha még nincs megoldása, az nem baj, azért vagyunk többen, hogy megtaláljuk azt. Vannak problémák, melyek megoldására nagyon sok ember erejére, józan eszére, kitartására és kemény munkájára van szükség.

Legyen ez is egy alapgondolat: „Minden felvetett probléma után a figyelmet a megoldásra kell helyezni.”

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?

Hogyan tudjuk menteni, ami menthető?

írta: Dochnal Róbert (2013. 05. 18.)

Ez a kérdés merült fel a mai napon a „Cenzúra nélkül” című műsorban. Az alábbiakban leírok egy pár gondolatot, ezeket talán folyamatosan kiegészíteni kellene, és a végén talán megszületik egy akcióterv, vagy valamiféle irányelv-gyűjtemény a mostani állapotok megváltoztatásához…
- Ne olvass újságot.
- Ne nézz tv-t, legfőképpen ne nézz híradókat és egyéb félrevezető politikai műsorokat.
- Ne foglalkozz olyan dolgokkal, melyek lehangolnak.
- Ne beszélj olyan emberekkel, akik pletykálnak, másokat kibeszélnek, szidnak, kritizálnak másokat.
- Olyan tevékenységekre helyezd a figyelmedet, melyek örömet okoznak neked.
- Foglalkozz többet a gyermekeiddel, az unokáiddal, a családoddal.
- Keress igazi barátokat. Az a barátod, aki önzetlenül hajlandó neked segíteni, akire számíthatsz szorult helyzetben. Segíteni meg azt jelenti, hogy hozzájárulni másik erőfeszítéséhez.
- Találj magadnak valamilyen hobbyt. A kemény robot után valamivel/valahogyan ki kell kapcsolódnod.
- Tűzzél ki magadnak célokat, amiket el szeretnél érni, és kezdj el ezekért/ezek felé munkálkodni.
- Semmi nemű figyelmet ne fordíts olyan emberek és/vagy csoportok felé, akik becstelenek, akik nem tartják be az ígéreteiket, akik át akarnak verni.
- Mindig törekedj a korrekt cserére. Ez azt jelenti, hogy a kicserélt dolgok értékei azonosak.
- Törekedj mindig értékesebbet adni mint, amit elvárnak tőled.
- Vásárolj a piacon lehetőleg a termelőtől vagy a maszektól. Kerüld a messziről érkezett termékeket.
- Ha van kerted, termeld meg a zöldségeket és a gyümölcsöket, amit fogyaszt a családod.
- Ha van rá lehetőséged tarts haszonállatokat (disznót, csirkét, nyulat, tehenet, kecskét, juhot, egyéb szárnyasakat, méheket, stb.)
- Közlekedj biciklivel vagy tömegközlekedési eszközökkel, ha még nem rendelkezel villamos meghajtású vagy egyéb alternatív energiaforrású járművel.
- Függetlenítsd magad- amennyire csak lehetséges- a közműszolgáltatóktól:
- áss magadnak kutat az udvarodban,
- építs egy pottyantós wc-t, vagy legyen emésztőgödröd, amit visszafordíthatsz a földjeidre.
- nyáron még egy feketére festett hordóval is termelhetsz meleg vizet, de ha módodban áll helyezz napkollektort a tetődre,
- napelemet a tetődre, de ha más nem, akkor rakj össze egy napelemes aksitöltőt + aksi + léd-lámpák, vagy egy dinamós szobabiciklit…
- Hőszigeteld le a házadat.
- Vegyél egy fatüzelésű kályhát (lehet üzemeltetni mindenféle fahulladékkal, pelettel, stb.)
- Építs ki egy hidroponiát (egy halas medence + virágágyás körforgású rendszer, bővebben a neten).
- Ne tartsd a pénzedet a bankban, legalábbis ne bankszámlán – trezorban esetleg.
- Csatlakozz egy helyi pénzrendszerhez, vagy vezettesd be egy ilyen rendszert a környezetedben, vagy használd a bartert, mint lehetőséget, ezzel kiküszöbölheted a pénzzel spekulálok pénzmanipulációit mint, amilyen például az infláció.
- Szabadulj meg minden hitelkártyától.
- Szabadulj meg hiteleidtől.
- Költs kevesebbet, mint amennyi a bevételed.
- Csakis azt a pénzt költsd el, ami már a zsebedben van, más szavakkal sose vegyél fel hitelt.
- Csakis arra költs, amire már megvan a pénzed, és már előre félretettél pénzkeretet. Más szavakkal, szokj le mindenféle „alkalmi” vásárlásról.
- Nézd meg nagyon alaposan, hogy mire van szükséged, és csakis azokra költsél pénzt, amire valóban szükséged van. A „szükséges”-t most ne úgy értsd, hogy „kellene” hanem úgy, hogy „elengedhetetlen a túléléshez”.
- Ne adj hitelt másoknak. Ha mégis kisegítesz valakit pénzzel, kamatmentesen add azt, és úgy válj meg a pénzedtől, mintha sosem kapnád vissza. Inkább sose adj kölcsön másoknak. Szoktasd rá a környezetedben kunyizókat, hogy „személyes sértésnek veszed” a kuncsorgást. Legyen mindig az a válaszod: „Erre igazából nincs rá szükséged, akkor minek rá pénzt költeni?”
- Ne hagyd, hogy tartózzanak neked.
- Tartsd be az adott szavad. Mindig. Légy szavahihető, mert a becsületed fontosabb a mostani életednél is.
- Vállalj felelősséget a saját tetteidért, saját magadért, a családodért, a barátaidért és csoportjaidért, a hazádért, a környezetedért, a tulajdonodért, mindenért, ami érint téged.
- Szeresd a hazádat és ne engedd, hogy bárki is pocskondiázza, tönkretegye, eltulajdonítsa.
- Ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled megtörténjen.
- Úgy bánj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.
- Légy hű a párodhoz.
- Ne tűrd a szexuális kilengéseket és perverziókat. 
- Tiszteld mások vallását.
- Sose enged, hogy bántsanak, védd meg magad, mindent és mindenkit az igazságtalanságoktól.
- Légy hű saját elképzeléseidhez.
- Saját magad alkoss véleményt.
- Légy hajlandó bármit megtapasztalni. Légy bátor és ne hátrálj meg.
- Egy adat/információ értéke nem több mint a használhatósága az életben.
- Okulj a történelemből, azaz ismerd meg a kudarcokat és a sikeres akciókat, de ennél sokkal fontosabb, hogy megértsd az ezek mögött meghúzódó okokat. Ezekkel elkerülheted a jövőbeli hasonló kudarcokat és ismételten megteremtheted a sikeres akciókat.
- A sikerhez egyaránt szükségeltetik ész is és erő is. Az ész önmagában nem elegendő, az erő önmagában nem elegendő.
- Szervezkedj! Egy nagyon jól megszervezett és céltudatos csoport győzedelmeskedhet egy egész világ felett. Három kigyúrt kopasz képes terrorizálni egy száz fős buszt- egyenként teheti ezt, emberenként- mert a tömeg az nem egy csoport. A csoport attól csoport, hogy a tagjainak közös a céljuk. Minél többnek és minél nagyobb túlélést biztosít a cél, annál nagyobb erő lesz a csoportban.
- Ebben a társadalomban a pénz erőt és energiát jelent. Tehát, legyen mindig pénzed! Nem azt mondom, hogy éhezz és maradjon meg a pénzed, de ha egy kifli is megteszi, akkor ne költsd el minden pénzedet egy hét fogásos vacsorára.
- Légy barátságos és kedves. De szabj meg egy határt, amit nem léphetnek át a szemtelenek, az élősködők, az ellenségek, a rejtett ellenségek, de még a szíved csücske sem.
- Szeress mindenkit mindenek ellenére, mert ez az igazi nagyság titka. De sose feledd, hogy a pofon is a szeretett egyik furcsa megnyilvánulása. Ha az ész érvek és már az érzelmek sem segítenek, hogy a helyes mederben tartsd a dolgokat, akkor kötelezettséged erőfeszítéssel elérni a helyes történéseket.
- Mond ki az igazat, de legyen tiszta előtted, hogy alapvetően minden egyes embernek igaza lehet, mármint a saját nézőpontjából, a saját ismeretei, érzékelési szintje és képességei szerint.
- Ne félj megbántani valakit, ha igaz ügyről van szó.
- Törekedj mindig megoldásokra.
- Tanulj.
- Légy kitartó, sose add fel, érj célba.
- Ismerd be ha tévedtél.
- A családod az a hely, ahol megpihenhetsz. mint egy nyugodt és védett kikötő, ahol a fáradt hajók feltöltik készleteiket, mielőtt ismét felvennék a harcot a viharos életben. Ha nincs ilyened, teremts magadnak egy ilyet, ha van, akkor tartsd fenn. Ahogy kicsiben a „nyugalmad szigete” a családod, az otthonod, úgy nagyban ez a Hazád. Sajnos jelenleg a Hazánkban tombol a vihar; helyre kell állítani a nyugalmat, a békét és a biztonságot. Ezt a rendrakást magunkkal kell kezdjük, majd kiterjeszteni a szűk környezetünkre, majd egyre nagyobb és nagyobb körben, míg helyre nem áll a rend az egész világban. 
- Ne fogyassz alkoholt és/vagy egyéb tudatmódosító szert. 
- Add meg a testednek, ami kell a működéséhez (étel, víz, vitaminok, ásványi anyagok, pihenést, ruhákat, tisztálkodást, mozgást, stb.), de ne szentelj túl sok figyelmet neki. Helyette használd amennyire csak telik tőled, mert a test arra lett kitalálva, hogy használják. 
- Támogass olyanokat, melyek több jót tesznek többek számára, mint rosszat.
- Ne támogass olyanokat, melyek több rosszat tesznek, mint jót.
- Ne támogass olyanokat, melyek csak keveseknek tesznek jót.
- Támogass olyanokat, melyek keveseknek tesznek rosszat és többeknek jót tesznek.
- Az embereket a tetteik alapján kell megítélni.
- Harcolj mindanyunk szabadságáért.
- Az erődet a saját szellemi képességeidből, a tiszta elmédből, az egészséges testedből, a családodból, a barátaidból és csoportjaidból, a hazádból és honfitársaidból, a tulajdonaidból, a környezetetből, a tudásodból- melyhez hozzátartoznak az őseid tetteinek ismerete-, és nem utolsó sorban, az Istenedből meríted. Ápold, védd és gyarapítsd mindezeket.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista.

A Szent Korona Eszme

A Szent Korona Eszme

Alapeszmék:

1. Hungaria semper libera = Magyarország örökké szabad.

MAGYARORSZÁG ÖNRENDELKEZÉSÉNEK ELVE: A Szentkorona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent Korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani

2. Una et eadem libertas = Egy és ugyanazon szabadságok.

EGYSÉGES SZABADSÁG ELVE: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül

Kiegészítő eszmék az alapok védelméhez:

3. Sacra Corona radix omnium possessionum = A Szent Korona minden birtoklás gyökere.

SZENT KORONA TULAJDON ELVE: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

4. Sub specie Sacrae Coronae = A Szent Korona szerint

SZENT KORONA ÉRVÉNYESSÉGE: Mindennek a Szent Korona eszméje szerint kell történnie. Minden magyar érték a magyar érdeket kell, hogy szolgáljon. Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítő Szent Korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi = Az ellenállás és ellentmondás joga.

ELLENÁLLÁS JOGA ÉS KÖTELESSÉGE: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

____________________

Mivel az alábbi sorok szinte minden olvasó realitásába bele fog gázolni, azaz sérteni fogja valamilyen mértékben az általa ezidáig elfogadott igazságokat és életének támpontjait, ezért előre is elnézésedet kérem, továbbá, arra kérlek, hogy tegyél félre minden előítéletedet bármiféle témával kapcsolatban, és a továbbiakban úgy tekintsd a mondandómat, hogy ez csak egy lehetséges mese és semmi köze a valósághoz!!!

Hol volt, hol nem volt….

Tegyük fel, hogy volt egyszer egy végtelenség. A végtelen olyasmi, aminek nincs sem eleje sem vége, képzeld el a legnagyobb valamit, amit csak elképzelni lehet, de ezt is úgy, hogy nincs határa, csak folytatódik és folytatódik….. és most, hogy nincs vége, azaz nincs mérete és nincs olyan mérték, amivel mérni lehetne, mondhatni, hogy bazi nagy, vagy egyszerűen nulla, mert fel nem fogható egyféle mértékkel sem, ami a körülöttünk lévő univerzumban fellelhető…..

Ebben a végtelenségben egyszer csak öntudatára ébredt egy valamekkora rész és azt mondta, hogy: „vagyok”. És megszületett az első szellemi lény, mely elkülönítette magát a végtelentől és biztos-ami-biztos alapon ellátta magát egy önazonossággal, mondjuk Ő lett „A”. Majd sokan mások is követték eme példát….

Ezeknek a szellemi lényeknek lehet, hogy nem volt semmijük, lehet hogy megvolt mindenük, a mese erre nem tér ki, de egy dologgal biztosan rendelkeztek: képesek voltak gondolatokat teremteni…..

Egyszer „A” vagy unatkozott, vagy találkozott „B”-vel vagy megpróbált vele játszani, vagy miegymás, kiküldött egy gondolatot „B”-nek. Mondjuk „B” is küldött egy gondolatot „A”-nak, majd eme két gondolat találkozott útközben és talán azóta is eme két gondolat kering egymás körül, mint a nap és a föld, vagy mint a föld és a hold, vagy mint az elektron az atommag körül. És ezekhez csatlakoztak egyre több gondolatok, majd ez a kavargó gondolathalmaz már olyan nagyságot ért el és olyan sűrűvé vált, hogy talán megszületett az első anyag-részecske. És további sok hasonló…..

Az alábbi mintára találkozhatott két részecske, melyek eltérítették egymást az eredeti pályájukról és ezek is csak keringenek egymás körül az időtlen idők óta. És egyre nagyobb és nagyobb részecskék jöttek létre és a végén megszületett mondjuk eme fizikai univerzum, mint a szellemi lények közös játszótere…..

És a szellemi lényecskék, mint az óvodások a játszótéren, kigondoltak mindenféle játékokat és mindenféle eszközöket, hogy jól elszórakoztassák magukat. Voltak, akik a szépséggel voltak elfoglalkozva- énekeltek, rajzoltak és táncoltak; voltak kik bandába verődtek és másokkal harcoltak, vagy kipécéztek egyvalakit és kiszúrtak vele, csak úgy játszásiból….. hát ki tudhatja? Volt úgy, hogy a dolgok eldurvultak és bosszú hadjáratok indultak. Volt, aki kigondolt és megteremtett játékkellékeket, a másik meg lerombolta ezeket, mint ahogyan a homokozóban a homokvárakkal szokás, tudod…. a dinó meg a jégkorszak, miegymás….

Volt, aki jó mókának tartotta, hogy két lábon járó teremtményeket alkotott és úgy gondolta, hogy odarögzíti valamely ellenségét valamely ilyen kreálmányához, csak azért, hogy tudja, hogy éppen merre járkál….. Na persze ahhoz, hogy egy szabad és hatalmas erővel rendelkező szellemi lényt, aki univerzumok teremtője, hozzá lehessen kötni végérvényesen egy testhez, igen komoly, hosszadalmas és gyötrő kínzásnak kellett alávetni, hogy végre elérjék nála, hogy feladja az erejét és „önszántából” lemond a mindenféle teremtő képességéről na meg persze a szabadságáról is. És íme az ember….

Kezdetben ezek az emberek folytatták a kitalált mindenféle játszmákat, csoportokba verődtek, társadalmakat hoztak létre, civilizációkat pusztítottak el, egész bolygókat és naprendszereket képesek voltak felrobbantani, Hatalmas intergalaktikus birodalmak, űropera a javából…..

Aki nem viselkedett az elvárások szerint, legyen az egy bűnöző vagy túl nagypofájú művész, vagy egyszerűen csak becsavarodott vagy már nemkívánatossá vált a többiek felett uralkodók számára, egyszerűen elkülönítették a társadalomból, ahogyan manapság börtönbe zárnak vagy elmegyógyintézetbe süllyesztenek embertársainkat. Üdvözöllek a börtönbolygón, ez az új hazád, neve Föld…..

Volt, akit nem deportáltak ide, tévedésből leszállt errefelé, vagy mint a mai misszionáriusok, kik megtéríteni akarnak egy elhagyatott törzset bemennek a dzsungel mélyébe, úgy keveredtek földkerekségünkre, de elmenni már nem tudtak. Hiába a fejlett űrtechnikájuk, ezen börtön rácsait nem lehet elhagyni sem élve sem holtan, azaz sem testtel sem szellemi lényként. Tudom, mert ismertem a rácsok tervezőjét…. bejönni lehet, kimenni szinte lehetetlen….. ez egy egyirányú járat….., de nem baj, legalább a földlakók technikai fejlettségi szintnél magasabb civilizációk tagjainak nem jut eszükbe errefelé portyázni és zaklatni másokat…..

Volt egy aránylag zárt csoport, akik arról voltak híresek, hogy ők birtokolták a legősibb tudományokat, azzal foglalkoztak, hogy jobbá tegyék az életet mások számára. A tudás, az élet dolgainak tudása egy és ugyan azt a fogalmat takarta, mint a vallás szó. Aki tudja, az vallja, hogy tudja azt. Ha nem vallja, akkor vagy nem tudja, vagy elrejti a tudást. De aki elrejti a tudást, az vagy buta és nem érti azt, amit tud, vagy csak egyszerűen gonosz. Na ezt a brigádot, akik a többiek életének jobbá-tételénn munkálkodott, valahogy úgyhívták őket, hogy Mági-k, innen a mágus szó is, ugyanis olyasmi dolgokat voltak még képesek csinálni, amit a többiek immár réges-régen elfelejtettek és azt gondolták eme tettekről, hogy az varázslat,- Sajnos ez egy trag-(vagy kom-)édia…. egy végtelen képességekkel rendelkező szellemi lény, univerzumok teremtője, képes oly mértékbe lecsökkenteni saját képességeit és önbecsülését, hogy a Blahán az aluljáróban a saját vizeletében fekszik a rideg padozaton….., na meg kéreget a saját túléléséért egy garast egy másik meggyötört és igen szar állapotban lévő, de még valahogyan működő szellemi lénytől….

Hogy a magyarságnak van-e bármi köze a Mágikhoz, azt nem tudom, de egy biztos, ha mi vagyunk a leszármazottaik, akkor a régi tudás elégé elkopott mostanára…., vagy mégsem? A Szent Korona Eszme mindenképpen hungarikum, és nem is akármilyen…..

Mi az igazi nagyság? Szeretni mindenek ellenére. Talán ez az univerzum legnagyobb titka. Valami ilyesmit mondott az az ember, mely feltérképezte a visszautat, és kidolgozta a módszereket és az eszközöket a visszaúthoz, melyek által a mostani lepusztult és lerombolt állapotban lévő lények megszabadulhatnak a fojtogató rabláncaiktól és visszaszerezhetik az egykori végtelen képességeiket, újfent meglelve a teljes szabadság ragyogását. Tehát szeretni mindenek ellenére!!! Nem egy vallás erre a gondolatra építette fel egész életbölcsességét, és talán minél jobban eltért ettől annál mélyebben betalált a bozótoson keresztül a sűrű erdőbe, melyből nem talál ki és nem tudja, hogy miért nem mennek jól a dolgai, pedig csak követnie kellene a fényt, bocsánat, követni kellene az alapelvet: Szeretni mindenek ellenére!

Végtelen. Teremtés elképzelés. Lezüllés. Létezés az erő univerzumában. Zsugorodóspirál. Szeretett, mint remény. Megoldás?

Na most mesénkkel rugaszkodjunk el egy kicsit a tudomány és/vagy a vallás területéről és beszéljünk a politikáról.

Mi a politika? Hát meghatározás szerint a hatalom megszerzése és megtartásának tevékenységéhez tartózók összessége. Igen! Ha hazugsággal meg lehet szerezni a hatalmat, akkor az szerves része a politikának. Úgyszintén a hazaszeretet vagy a hazaárulás. Mindegy, hogy mi vezet célba, mert a cél a hatalom megszerzése és a hatalom megtartása. Igenis, nem jó politikus, az ki nem lop, csal, hazudik és hazaárul a hatalom érdekében. Hát nem érdekes, hogy mennyi hülyeséget vagyok képes összehordani?

Hát igen, ha azt képzeljük, hogy a hatalmat csakis a politikus gyakorolhatja, akkor eleve rossz úton járunk- ez egy beskatulyázott gondolat, amit általánosságban elfogadtattak, majd a jó-nép be is cumizta….

Akkor mii a hatalom? Azt lehet mondani, hogy:

hatalom = teljes kontroll

teljes = mindenre kiterjedő

kontroll = elindítás + megváltoztatás + megállítás

Példa: Pista képes elindítani az autót (télen, nyáron, bármikor), képes megváltoztatni az autó helyzetét (esőben, hóban, sárba, télen, nyáron, bármikor, bármely körülmények között), azaz óda vezeti az autót, ahová csak akarja minden akadály ellenére, továbbá képes megállítani az autót, amikor és ahogyan csak kedve kívánja. Ha mindezeket Pista képes véghezvinni, elmondható, hogy hatalmat gyakorol vagy hatalma van az autó felett, vagy egyszerűen hatalmi állapotban van az autóvezetéssel kapcsolatban.

Az előző példában szereplő Pista, mint sejthető az eddigi tapasztalataink szerint, nem autóversenyzőnek született, hanem lépésről lépésre sajátította el az autóvezetés tudományát, tanult, vizsgázott, sokat gyakorolt, voltak koccanásai, voltak gondjai, de lépésről lépésre olyan készségre tett szert az autóvezetés témakörében, hogy eljutott a hatalmi állapotba. Ha valahol útközben feladta volna, megrekedt volna, vagy megakadályozták volna, akkor sosem jutott volna hatalomba az autóvezetésben, hanem valahol egy sokkal alacsonyabb állapotban lenne éppen. Ha nem reális ez számodra, nézd meg az esti híradót, hogy hány ember hagyta ott a fogát valamely országúton- ezen szerencsétlenül járó honfitársaink sajnos nem gyakoroltak teljes kontrollt a gépjárművük felett, az utasokról nem is beszélve…..

Nincs ember eme földkerekségen, aki ne ért volna el legalább egyszer az életében hatalmi állapotot valamivel kapcsolatban. Ha mást nem, akkor a tv bekapcsolásában….. vagy talán nem tudod bekapcsolni….. csatornát váltani….. esetleg kikapcsolni készülékedet?

A semmiből, amikor még lövésünk sincs egy adott dolognak a kontrollálásához, pontosan 5 db közbenső állapot előzi meg a hatalmi állapotot. És akár tetszik akár nem, ezeken mind végig kell menni, mielőtt valaki hatalomba megérkezne. Ezeket most nem sorolnám fel, ha valakit esetleg érdekel, nagyon szívesem megmutatom, hogy hol találja meg ezeket.

Na már most, mit csinál egy politikus? Hát a nagy büdös semmi tudásból és képességből hatalmi állapotba akar kerülni. Te minek neveznéd azt, aki minden áron meg akarna téged győzni, hogy Ő akar a pilóta lenni, „…. na légyszi, légyszi, csak most az egyszer, mert én aztán olyan szépen és simán elvezetem ezt a repcsit, hogy csak na. Te meg ülj csak nyugodtan az utastérben a saját ülésedben és élvezd a kilátást….” És köztudott, hogy épp most fejezte be a jogi egyetemet, repülőgépet meg a tv-ben látott csak. Na, rábíznád az életedet? Na, csak egy útra?!

Augustus romai császár több évtizedig uralkodott, és az ő korában érte el a birodalom az aranykorát. Mindent felvirágoztatott, többnyire bekesség és jólét uralkodott, de diktátorként működött és jó-párszor el akarták tenni láb alol. Augustus valami olyasfélét mondott, hogy egy olyan császár (államvezető), aki saját erejéből jut él a hatalomba, az képes jó dolgokat véghezvinni, viszont gyermekei már csökkent képességűek és középszerűek, unokáik pedig, szabályosan elmebetegek vagy debilisek lesznek, semmirekellő mihasznák. Ez volt a megfigyelése, az elődjeinek elfajzási és leépülési mintája.

Aki fogja a gyeplőt azon múlik, hogy az úton halad a szekér vagy az árokban köt ki. Nagyon ritkán határozza meg az utas, hogy merrefelé menjen a busz. És nagyon sok ember élete azon múlik, hogy a kormányt, a sebváltót és a féket kezelő, milyen tudással bír és milyen szellemi állapotban van.

Aki egy országot vezet, annak rendelkeznie kell az ország vezetéséhez szükséges tudással és készséggel, amit már bizonyított valahogyan. Mondjuk sikeres egyéni vállalkozó volt, majd egy jól-menő vállalat élén állt, majd sikereket ért el, egy nagyvállalat gyeplőjét fogva, vagy jó polgármestere volt egy városnak, vagy megyének, stb. Lépésről lépésre megszerezte a tudást és bizonyította rátermettségét, mielőtt reá bíznák több-millió ember sorsát.

És még így is előfordulhat, hogy a vezető becsavarodik és a szakadék felé veszi az irányt, hogy az egész népet megnyomorítsa egy öröké-valósságig, mert éppen így kelt fel reggel, vagy mert ráeszmélt a kitudja-mire…., utolsó „királyunk” nem adta ki a parancsot a katonaság mozgósításához a határok megvédéséhez és elvesztettük a Hazánk kétharmadát….. úgy lettünk vesztesek győztes pozícióból, hogy elegendő volt egy hazaáruló megtébolyodott tétlensége, ki vagy már eleve vagy félelmében, de felvette az ellenség színeit….. A hatalomgyakorló el is tévedhet a helyes útról még a legjobb szándékai ellenére is. Továbbá nagyon sok ember is viselkedhet birka-módként- lásd a parlamenti tapsviharokat a szocialista rezsim során. Ceaușescu oltárán napi szinten többször zengtek dicshimnuszokat különböző összetételű tömegek. Tiszta agymosás és félrevezetés- népi diktatúra, avagy népbutításból fakadó erőszakos néphülyeség, a félrevezető gonoszak és a megbutított csőcselék skandálása, bocsánat, rombolása.

Sok hatalomgyakorlási forma létezett, volt diktátor, volt királyság, volt parlamentáris királyság, volt népi demokrácia, volt liberális demokrácia, volt ez, volt az, de minden esetben az derült ki, hogy az eredmények szorosan összefüggésben álltak a vezetőség, a hatalmat gyakorló szellemi képességeinek állapotával és nyílt vagy rejtett szándékaival. Jó vezető jólét, rossz vezető rossz-lét….

Valahonnan – van, aki Istentől származtatja- a magyar népnek volt illetve van egy egyedülálló hatalomgyakorlási eszméje: A Szent Korona Eszme. Az eszme végső soron nem más, mint egy gondolat. Ez az eszme megkísérli megválaszolni azt a kérdést: „Hogyan oldható meg az, hogy biztosítsuk a lehetőleg legjobbat az emberek számára?”

A mese elején végtelenről regéltem, de nem neveztem meg egyetlen egy minőséget sem, hogy miből végtelen. Hát mindenből végtelen. Jóból, rosszból, szeretettből, gyűlöletből, szabadságból, stb. Ezek mind mind fogalmak és minőségek, melyek leszűkítik a végtelent egy adott dologgá. A végtelen az végtelen, talán ez az Isten témaköre, nem tudom. Viszont van valami, van egy fogalom, mely elengedhetetlen az embernek ahhoz, hogy működni tudjon, hogy boldogságot vagy bármi egyebet, amit csak képes kigondolni, elérhessen: ez maga a szabadság.

Akkor beszélünk szabadságról, ha az ember azt tesz, amit akar. A szabadság fogalma sokkal könnyebben értelmezhető ha vannak korlátok. A korlát elmondja, hogy mit nem szabad. Mint az udvar és a kerítés, a kerítés a korlát, az udvar meg az a terület, ahol szabadon lehet ténykedni.

Ebben az univerzumban elégé nehezen képzelhető el az abszolút a végtelen szabadság, mert maga a fizikai univerzum létezése már önmagában egy kerítésféle a játszótéren. Ezért ebben az univerzumban vannak korlátok, de ahhoz, hogy a lehető minél nagyobb szabadságot biztosítsuk az embereknek, meg kell nevezni egyértelműen és megmásíthatatlanul a szabadságokat és a korlátokat. A Szent Korona Eszme első két alapgondolata lefekteti a Hazánk és lakóinak szabadságát, az utolsó három pedig, arról szól, hogy az első kettőt hogyan lehet megvédeni.

Eddigi igen hiányosnak is mondható tanulmányaimnak egyik következtetése, hogy a Szent Korona Eszme eddigi történelmünk egyik legépelméjűbb megoldása egy ország hatalomgyakorlásának. Eme témában számtalan előadás meglelhető a netten, de mindenképpen javasolnám a következő oldalon lévő videó megtekintését: http://kaslerarpad.hu/?p=3302#more-3302

A Szent Korona Eszme egy lehetőség egy jobb élet felé. Én ezt egy állomásnak vélem a szabadság felé vezető úton. Ez az Eszme időről időre félresöpri a szemetet, mely lerakodott a hatalom környékén, és kipucolja az elnyomó törvényeket, melyek gátolják az emberek boldogulását.

További jó munkát,

baráti üdvözlettel:

Dochnal Róbert.

építési specialista